Cikkek

„Őseim országot szereztek, én szülőföldemet teszem hazámmá”
(idézet az 1996-ban, Vereckén elmondott fogadalomból)

(Közhasznú szervezet -egyesület.) Szövetségünk 1989. szeptemberében alakult. Gyermekek, fiatalok, felnőttek szervezete vagyunk. Szövetséget kötöttünk a szülőföld, a haza felfedezésére, nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzésére, az igaz emberi értékek követésére, a gyermek ember igaz értékek menti jellemformálására, a közösségi élet ajándékosztó erejének építésére.

A szervezet programja, eszmeisége – törvényeink, fogadalmaink, próbáink, stb. – a magyar hagyománykincsre, történelmi, természeti örökségeinkre épül.
Szövetségünk jelvénye is a magyar hagyománykincset idézi: két – korondi motívumból vett – csodaszarvas találkozik a Hármashalom tetején. Egyik a mostani határainkon belüli, a másik a mai határainkon túli magyar gyermekeket jelképezi. Találkozásuk a Hármashalom tetején pedig azt jelenti: testvérek vagyunk.
Szövetségünk zászlaján a farkasfogak az 1848-49-es szabadságharc emlékét őrzik. A zászló egyik oldalán a szövetség hímzett jelvénye látható, másik oldalán pedig a szabadságharc harmad osztályú érdemjele, az ezüst babérkoszorú, amit a Maros-menti harcokban Szomjas Károly, 13 éves fiú az ügyességéért, szemfülességéért, hősies helytállásáért kapott, amikor észrevette a magyar seregre törő ellenséget, riadóztatta egységét, s az ütközetben biztatásával, lelkesedésével erősítette a felnőtt honvédek kitartását.

A szövetség és a csapatok programjával -próbákkal, rendezvényekkel, táborokkal, pályázatokkal, felfedezőutakkal, stb.- a gyermekek és a szülőföldjük, hazájuk között olyan aranyszálak szövődnek, amely kötődéssel a gyermek nem csak megtanulja, hogy mennyi értéket rejt szülőföldje, hazája, hanem meg is érzi milyen csodálatosan szép érzést ad szeretni az otthonát, ahol él és a hazáját, ami körülveszi őt. Így érti és érzi át a szövetség Rákóczi kort idéző köszöntését is: „Pro Patria!” és a felelet rá: „Hűséggel!”. A szövetség felkarolta hazánk történelmének, például a Rákóczi- és az 1848-49-es szabadságharc gyermekhőseit. (Lásd: Rakó József: A szabadságharc gyermekhősei, MH OKAK, 1992.) Megemlékezésekkel, játékokkal, felfedezőutakkal, pályázatokkal ápoljuk emléküket. Történeteiken, tetteiken keresztül a nemzet története így az egykori gyerekek történeteivel kerülhet igazán közel a mai gyerekek szívéhez, lelkéhez.

Szövetségünkben a gyerekek, fiatalok elsősorban csapatokhoz tartoznak. (Bár van lehetőség az egyéni kötődésre is.) A csapatok jobbára iskolák mellett szerveződnek, de bárhol alakítható közösség –hagyományőrző csapat, kör, stb.-, ahol felnőtt segítő vállalja akár csak három kisgyermek vezetését, csapattá formálását. A felnövekvő nemzedék életajándéka az öntevékenységre alapozó közösség. Ahol együtt lehet szőni merész, romantikus terveket, ahol megtanuljuk mások értékeinek megbecsülését, ahol a barátok segítségével felbukkannak a gyermek ember saját értékei; ahol mindenki megérzi: „fontos vagyok”, ahol mindenki megérzi az összetartozás örömét, biztonságát. Célunk a gyermek, a fiatal értékrendjének, jellemének formálása is, a közjóért végzett munka megszerettetése, a küzdés, az önépítés, az egymás iránti szeretet, odafigyelés bontakoztatása. A jót, a nemest, a derűt keresők szervezete vagyunk. Néha sorsfordító lehet, ha a gyermeknek valaki a szemébe mondja: nagy segítséget jelentett a csapatnak, barátjának, hogy valami nagyszerűt vitt végbe; hogy ő értékes, jó ember…

Szövetségünk tagja bárki lehet, aki céljainkat, törvényeinket, eszmeiségünket elfogadja, magáénak vallja. A tagság elnyeréséért azonban „felvételi próbát” kell teljesíteni. Ez nem más, mint egy játékos kalandozás a szülőföldön. A felvételi próbázók bejárják szülőföldjüket, otthonuk környékét, megismerkednek annak nevezetességeivel, szépségeivel. Aztán az egyik összejövetelen elérkezik a pillanat, amikor mindenki saját „örökséget” választ magának. Megnevezi azt az emlékhelyet, kis patakot, fát, házat, stb. ami számára a legkedvesebb szülőhelyén. A legfontosabb pillanatok egyike ez, hiszen ekkor egy örökre szóló szövetséget köt szülőföldjével, örökre a szívébe zárja annak egy darabját. Később már maga is keresi, gyűjti „örökségeit”, s így kis idő múlva egész Magyarországhoz, s a határainkon túli magyar vidékekhez is láthatatlan aranyszálak sokasága fűzi majd. Aki felvételi próbát tett és „felfedező” lesz, viselheti már egyenruhánkat.

A felvételi próbát követő avatás után mindenki kedvére választhat például a régmúlt erősségeit kutató „várfelderítők”, a természet szépségeit kereső „vándordiákok”, a néphagyományok nyomába eredő„igricek”, a „diáktüzérek”, „veszélyelhárítók”, a „Kossuth regimentje”, a „Rákóczi hagyományőrzője” és sok más izgalmas próba, felfedezőút, pályázat és játék közül. A legtöbb próbának van tiszti fokozata is, ami már kicsit a mások segítésére, az adott terület másokkal való megismertetésére is irányítja a próbázót.

A szövetség vezetői fokozatait szintén tiszti próbák, fokozatok jelentik. A vezetőket azért hívjuk „tiszteknek”, mert a sorsdöntő történelmi pillanatokban a tisztek voltak azok, akiket a hozzájuk tartozók bizalommal követtek, akik példamutatásukkal, emberségükkel, hazaszeretetükkel méltó példaképei, felelős vezetői voltak a rájuk bízott embereknek, sokszor gyerekeknek is. Így szerezhető a szövetség vezetői próbájaként korhatártól is függően őrsvezetői, őrstiszti, zászlóaljtiszti, törzstiszti és vezetőképző tiszti rang, fokozat is.

Legfontosabb országos rendezvényünk a sárospataki központunkban minden évben megrendezett vezetőképző – tisztképző – táborunk. Sárospatakon „életre keltettük” a Magyar Köztársaság címerének Hármashalmát. A történelmünk gyermekhőseinek emléket állító sárospataki múzeumunk kertjében kopjafákkal övezve áll a Hármashalom. Mi gazdagítjuk, gyarapítjuk. A találkozókra, táborokra ugyanis mindenki hoz magával szülőföldjéről egy maroknyi földet, amit a tábor nyitó ünnepségén valamelyik dombocskára szór és közben elmondja, hogy az a kis föld honnan származik, s ahonnan származik, az a hely miért fontos számára. Így van már a Hármashalom minden halmán föld sok magyarországi magyar gyerek szülőföldjének kedves zeg-zugaiból, s a mai határokon túli Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről is, sőt szarajevói magyar gyerekektől és Belgiumban élő magyar emberektől is. Vezetőképző táboraink hagyományos zarándok útjai vezetnek a Zemplén csodás vidékein álló romantikus romvárakhoz, Sátoraljaújhelyre, Széphalomba a Magyar Nyelv Múzeumába és a határon túli Borsiba. Borsi „a magyar Betlehem” tartja a mondás, hiszen ennek a községnek a ma még romos, de sok magyar ember jóakaratából egyre szépülő kastélyában született II. Rákóczi Ferenc.
A táborokban hazánk sok tájáról és a határokon túli magyar vidékekről érkezők között örökre szóló barátságok kötődnek. A táborok adta élményeket, az esti pásztortüzek mellett dalolt népdalokat és egymásnak elmondott „szívhangokat” minden pataki táborozó örök emlékként őrzi. A táborok záró ünnepségét is a Hármashalom előtt tartjuk. Akkor a gyermekek, fiatalok egyenként lépnek a többiek elé és a tábori vezetőjük elmondja azokat a jó tulajdonságokat, amiket a pár nap alatt meglátott a gyermek vagy fiatal „tisztben”. A leendő vezetők pedig a Hármashalom előtt, a szövetség zászlaját megérintve mondják el vezetői fogadalmukat s kapják meg a teljesített próba igazolását, jelvényét.

A táborok mellett más országos – többségében egy napos – rendezvények is várják tagjainkat és az érdeklődőket is. Minden év tavaszán a Nemzeti Sírkertben emlékezünk meg 1848. március 15-ről.
Áprilisban pedig hadijátékkal idézzük fel az 1849-es tápióbicskei győztes csatát. Nagykátán és Tápióbicskén a város, illetve a község vezetésével, és a ma is élő leszármazókkal emlékezünk Pilaszanovich Béla 14 éves és Szabó József 12 éves gyermekhősökre.
Májusban Budapesten a „Fel Budára!” várjátékkal idézzük fel a Budai Vár 1849-es visszavívását. A játékon részt vevő csapatoknak a várban állomásokat kell felkutatniuk, teljesíteni az állomások játékos feladatait és végül együtt ünnepelünk a Budai Vár tövében, a budavári Nagy Rondella alatt álló kopjafánk mellett. A kopjafát bárki megtalálhatja, aki végigsétál a Kemál Atatürk sétány Buzogány-toronyhoz, Ferdinánd-kapuhoz közeli Nagy Rondella alatti részén. Az 1848-49-es szabadságharc gyermekhőseinek állítottunk vele emléket. A kopjafa mása a sárospataki táborunk kertjében áll.

A próbák mellett kitüntetések, elismerések várják szövetségünk tagjait. Valljuk, hogy az elismerés felemel. Mindenekelőtt azt, aki vállalja a munkát. De büszke lehet rá a környezete –kis közössége, barátai, szülei, iskolája- is. A kitüntetések értékerősítő elismerések. Számos kitüntetésünk alapítói, gondozói történelmi családok mai leszármazottai, vagy más, munkánkat becsülő országos szervezetek. Így minden évben tavasszal Görgei Tibor adja át a „Hazáért” kitüntetéseket a Budai Várban, a Kossuth Szövetség elnöke vagy örökös tiszteletbeli elnöke pedig a Kossuth tiszti jelvényeket. A Pilaszanovich és a Than család tagjai is sokszor velünk ünnepelnek és adják át az arra legérdemesebbeknek a „Nemzeti Hagyományőrző” kitüntetést vagy a hagyományőrző munkáért járó más elismeréseket –például az „Ezüstszarvas” vagy az „Aranyszarvas” kitüntetéseket. Városok, önkormányzatok is szívesen részt vesznek munkánkban, néhány közülük kitüntetést is alapított a szövetség tagjai részére. Sárospatak Város Önkormányzata például minden évben üdvözli és figyelemmel kíséri a nyári táborok munkáját, s a város vezetése minden évben átadja a „Sárospatak hagyományőrzője” elismerő jelvényt, emléklapot a kitüntetésre javasolt felfedezőknek.

Programjainkhoz a forrásokat elsősorban pályázatok útján, a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából befolyt összegekből, esetlegesen felajánlott egyéni adományokból igyekszünk előteremteni. A szövetség vezetői munkájukért ellenszolgáltatást semmilyen formában nem kapnak, nem is kérnek. A céljaink, feledhetetlen programjaink, képviselt eszmeiségünk és húsz év távlatából már az a múlt is, azok a kötődések és élmények, a kialakult, összetartó barátságok, a közösség az, ami igazi hitet, értelmet, „hasznot” ad munkánknak, mindannyiunknak. A felnőtt és fiatal felnőtt vezetők már azzal az érzéssel is tevékenykednek a szövetségben, hogy tudják, ezzel sok mai kisgyermeknek is átadhatják mindazt az élményt, örömöt és értéket, amit egyszer kisgyermekként maguk is átéltek, ami értékeket maguk is megszerettek.

Programjaink, pályázataink többségében nyitottak. Ezért például a tavaszi tápióbicskei csatát idéző játékon, vagy a „Fel Budára!” várjátékon is szívesen várjuk az érdeklődőket, családokat is; de a programok akár egy egész osztály, vagy bármilyen más gyermekközösség számára is hasznos és igazán jó élményt adhatnak. Honlapunkon az aktuális információkat igyekszünk minden esetben megfelelő időben közzétenni, de az esetleges megkereséseket, kérdéseket, érdeklődéseket, stb. is szívesen várjuk akár e-mailen, levélben is.

A felnövekvő nemzedék szép emlékei, élményei zálogai annak, hogy felnőttként is szeretettel gondoljanak arra a közösségre, ahová tartoznak, és akármerre is vesse őket az élet, azokkal az említett „aranyszálakkal” elszakíthatatlanul kötődjenek szülőföldjükhöz, hazájukhoz. Lehet-e szebb feladatunk, mint az, hogy az utánunk következő nemzedéknek olyan értékeket adjunk át és olyan utat mutassunk, amiből megértik és lelkükben örömmel, szeretettel érzik az 1996-ban Vereckén elmondott fogadalmunk utolsó mondatát: „Őseim országot szereztek, én szülőföldemet teszem hazámmá.”?

"A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres,
napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.”
(Wass Albert: Elindul egy élet, In.: A titokzatos őzbak)

Képekkel bővebben (pdf)